|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 11 találat | lapozás: 1-11 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Bolgár György 2004. november 10.Folyik a nemtelen vita a kettős állampolgárság megadásának kötelezettségét kezdeményező ügydöntő népszavazás dolgában az anyaországban. Hetek óta összehangolt befolyásolási kampány folyik a voksolás lehető kimenetelét illetően: az MSZP–SZDSZ felszólítja a választókat, hogy mondjanak ,,határozott nemet” a kettős állampolgárság ügyére. December 5-e közeledik, s Magyarország mai lakossága vizsgázni fog nemzeti szolidaritásból. Jó lenne, hogy ne Kuncze Gábor, Lendvai Ildikó, Gusztos Péter, Eörsi Mátyás és társai sulykolják bele a magyar agyakba, hogy mi is lenne a követendő magyar út. Avar János, Bolgár György aztán végleg ne! – írta Magyari Lajos, a Háromszék főszerkesztője. /Magyari Lajos: Export-import, magyar módra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./2004. november 24.,,Mert miért is adna Románia magyar állampolgároknak területi autonómiát?” – kérdezte dr. Eörsi Mátyás, az SZDSZ nemzetszakértője. ,,Adnánk mi területi autonómiát az itteni kínai textilkereskedőknek?” – folytatta. Bolgár György műsorügynök is letette a garast: ,,Egy magyarságot igazoló papírt a szívem fölött is viselhetek, de ha másra is jó, például arra, hogy átjöjjek Magyarországra, munkát vállaljak, tanuljak, egzisztenciát teremtsek, letelepedjek, csupa magyar között éljek, méghozzá jobban, mint Romániában, Szerbiában vagy Ukrajnában, akkor jönni fogok.” Bodor Pál viszont a kettős állampolgárság mellett érvelt. Az Eörsi- és Bolgár-félék nem érzékelik, hogy a magyar nemzet számára nem mindegy, ha a Kárpát-medence mai magyarságának a határon kívüli harmada román, szlovák, szlovén állampolgárként tagolódik be az unióba, írta Sylvester Lajos. Eörsi és társai az Európai Uniót is védik, azt mondják ugyanis, hogy tízmillióról szólt a belépési alku, és mit szólna az unió, mikor egy szép napon tizenötmillió magyarra ébredne? Medgyessy Péter sem szavaz igennel. Tamás Gáspár Miklós üres lapot dob az urnába. /Sylvester Lajos: Új nemzetszakértők? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./2005. január 13.Koltay Gábor és Raffay Ernő Trianon című filmjét vetítették, vetítik Erdély jó néhány városában. A film dokumentáris értékű, nem uszít, nincs irredenta felhangja. Sem Koltay, sem Raffay nem tűzte ki célul, hogy e filmmel fölülvizsgálja a határokat. De az igazságot ki kell mondani. Magyarországon – mondják – betiltották a filmet. A mostani magyar miniszterelnök és cimborái csak magyarokról és nemzeti sorskérdésekről nem akarnak hallani. A miniszterelnök sokkal inkább kedveli a kommunista Internacionálét, mit már régóta harácsindulóvá írtak át udvari zengészei: Mészáros Tamás, Avar János, Bolgár György és díszes kompániájuk, írta Magyari Lajos. /Magyari Lajos: Ó, Trianon, Trianon! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13./2006. január 24.Kettészakadt az ország, két Magyarország van – gyakori kijelentések ezek manapság. És feltétlenül pontosak. A szembenállás, a két Magyarország több mint ezer esztendeje kíséri történelmünket. Szívország és Gyomorország ádáz küzdelmének nem látni a végét. „Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa”, vázolta fel a történelmünkön végighúzódó kettősséget József Attila. És folytathatnánk a sort: Koppány és István, a Hunyadiak és a Czilleiek, Ferdinánd és Szapolyai, kurucok és labancok, Széchenyi és Kossuth, Tisza és Károlyi, az utolsó töltényig hazájukat védők és a muszkavezetők, az ötvenhatosok és az ötvenhetesek, írta Ágoston Balázs. A magyarok fele mára megszűnt magyarnak lenni. Ez az a tömeg, amely lakosságról beszél, amelynek semmit nem mond a magyarság. E massza valamiféle szocializmust akar, mert akkor munka nélkül is eltartja az állam. E masszából élnek a bulvárlapok és a gagyitévék, gagyirádiók. Ez Kádár népe, Győzike népe, az „Anyám, Katus” népe. A „zabálj és fizess!” népe. Ők azok, akik gyűlölködő üzeneteket küldenek a „Magyar” ATV újságíróklubjának adása idején, jelezve, hogy beépült tudatukba a méreg, amit Dési János, Mészáros Tamás, Bolgár György, Avar János és társai terjesztenek. E rétegnek, Gyomorországnak muzsikál a szocialista-liberális nagyzenekar, amelyben Gyurcsányok, Lendvaik, Hillerek, Gusztos Péterek, Ungár Klárák, Kende Péterek, Nyakó Istvánok, Újhegyi Istvánok és hasonlók lépnek fel. Szívország polgárai viszont nem masszát alkotnak, hanem felelős polgárok közösségét. Ennek a Magyarországnak a Kárpát-medence nem vadászterület, hanem szülőföld és haza. Ez a másik Magyarország tudja, hogy Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, Drávaszögben, Muravidéken, Őrvidéken is magyarok élnek. Szívország tudja, hogy felemelkedni csak együtt lehet. „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható!” – énekli a kárpátaljai Credo együttes Horváth Sándor versét. /Ágoston Balázs: Shylock feni a kését. Szívország és Gyomorország örök háborúja. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./2006. május 3.Az Új Magyar Szó átvette a baloldali Népszavából az MSZP-nek elkötelezett Bolgár György cikkét, aki szerint a választási küzdelemben Gyurcsány Ferenc állt az erkölcs oldalán, és nem ellenfele. A cikk szerint a keresztény egyházak vezetői is ellene voltak, az ellenzék képviselői pedig a miniszterelnök üzleti múltját igyekeztek kriminalizálni, az újságíró szerint az egyház ebbe besegített. Bolgár szerint az ellenzék iparszerűen használta a törvénytelen félrevezetés, rágalmazás, hazudozás módszerét, a szocialista és szabad demokrata oldalról ennek „gyakorlatilag a nyomát sem lehetett látni”. A Fidesz tudatosan azt hazudta, „hogy rosszabbul élünk, mint négy éve” és gazdasági katasztrófát sugallt. /(Bolgár György, Népszava): Magyarázat az üzenetek oldaláról. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./2006. szeptember 25.Az Új Magyar Szó átvette a kormánypárti budapesti Népszavából Bolgár György cikkét. „Melegedő polgárháború. A helyzet rossz, és szinte reménytelen.” A válság kiváltó oka a Gyurcsány-beszéd, amelyben a miniszterelnök elmondta, hogy négy évig semmit nem csináltak, és közben folyamatosan hazudtak. Bolgár György szerint ez a túlzó gyónás is hazugság volt. Az újságíró szerint „Gyurcsány saját maga olvasta a fejére a bűnét, miközben a Fidesz, amely mind a mai napig kitart jóval nagyobb mértékű hazugsága mellett, erkölcsi fölényben érezheti magát”. Az embereket sokkolta a megszorító csomag. Bolgár György a Fideszt okolja mindenért: a polgári körök létrehozása és bevetésre való felkészítése, a kormány csaló, majd illegitim voltának állandó sulykolása, valamint az állandó összekacsintás a szélsőjobb, nacionalista csoportokkal. A súlyos ellentét a bal- és a jobboldal között, melegedő polgárháborúvá válhat. /Bolgár György, Népszava) /Meg lehet állni? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./2006. november 22.Bolgár György, az ATV sajtóklubos együttesének szószólója egyik friss politikai elemzésében arra a következtetésre jutott, hogy ,,a kettős állampolgárságról szóló népszavazás ugyan elbukott, de Románia uniós csatlakozásával praktikusan mégiscsak lehetővé válik a gyorsuló bevándorlás Magyarországra. Orbán Viktor évekkel ezelőtt még négymillió újmagyart vizionált (bár annyian összesen nincsenek a határokon kívül), ám az valószínűnek látszik, hogy egyre többen fognak legálisan átjönni Erdélyből a jobban fizető magyar állásokra és az elvileg barátságosabb anyanyelvi környezetbe. Az áttelepülést letelepedés fogja követni, aminek számos pozitív demográfiai és gazdasági hatása lesz, a politikai következménye azonban a baloldalra (és a liberálisokra) nézve katasztrofális. A határon túli magyarok ugyanis annyira készpénznek veszik, hogy az ő érdekeiket a nemzeti jelzőt használó jobboldali és szélsőjobboldali pártok képviselik, hogy hosszú időre meg fogják változtatni a jelenlegi egyensúly közeli helyzetet a magyar bal- és jobboldal között. Lehet, hogy már 2010-ben, de négy évvel később egészen biztosan.” A Népszava november 17-i számában megjelent Bolgár-vélemény a Magyarországot elárasztó 23 millió román rémképének a szelídebb formája. Az autonómia dolgában tökéletes a román-magyar (kormányzati, baloldali, liberális) egyetértés, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közölte, hogy az autonómiát ,,nem kérik”, és ,,nem adják”, hanem ez a kisebbség és a többség egyezségéből születhet. Mindennek az ad súlyt, hogy Basescu államelnök és Tariceanu miniszterelnök ,,nem adunk”-ja után hangzott el. Ebben a kérdésben Kádár Jánosnak 1958-as romániai látogatásán megfogalmazott álláspont ismétlődik meg. Bolgár György a magyar baloldalt félti. Kifecsegte a munkavállalás korlátozásának egyik okát: az ,,újabb magyarok” megjelenése katasztrófához vezet. /Sylvester Lajos: Mi, erdélyiek, mint új magyarok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 22./2009. május 21.Bolgár György baloldali publicista szerint Tőkés Lászlónak nincs igaza: „Azt állította Tőkés László a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács budapesti ülésén (amelyen Orbán Viktor is részt vett és felszólalt), hogy „ha van koszovói és tibeti ügy, akkor létezik magyar ügy is”. Ezzel szemben a tény az, hogy magyar ügy – szerencsére – nincs. A határon túli magyar kisebbségeknek vannak ügyei, vannak problémái, és vannak jogosan felvethető kérései, javaslatai, köztük a lehetséges, különféle autonómiák megteremtése, ám ahhoz, hogy úgynevezett magyar ügy is legyen, pláne koszovói vagy tibeti értelemben, más kell” /Hogy mi van? Bolgár György rovata. = 168 Óra (Budapest), máj. 21./2009. július 31.Az ÚMSZ ismét átvett cikket a magyarországi sajtóból. A mostani kormány melletti kiállásáról ismert Bolgár György a 168 Óra hetilapban kifogásolta, Orbán Viktor, a Fidesz elnöke állítását, hogy a felvidéki magyarokat sújtó nyelvtörvény egész Európában felkorbácsolta a kedélyeket. Bolgár György ezt azzal cáfolja, hogy a szlovák nyelvtörvényhez hasonlította Apponyi Albert intézkedését, mondván az 1907-es lex Apponyi előírta a magyar nyelv fokozott tanítását a nemzetiségi iskolákban. Bolgár szerint kötelező volt a magyar iskolafelirat, a magyar nyomtatványok használata. /Bolgár György, 168 óra: Hogy mi van? – Orbán. Perek, perlekedések. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./2010. november 18.Most tudtuk meg: TGM tehetségesTGM esete az Intézettel Lévai Júlia „Tamás Gáspár Miklós rendkívül tehetséges ember” – hangzott el a vicces mondat a Tudományos Akadémia filozófiai kutatóintézetének igazgatójától, Boros Jánostól, a Bolgár Györgynek adott. Boros János persze olvasott, művelt ember, aki jól tudja, mi a szerepe a kultúrában az úgynevezett finomszabályozásnak, amely a dolgok illeszkedését hivatott elősegíteni. Ezért gyorsan maga is finomított a mondaton, ezzel: „nemcsak kiforrott és kidolgozott tehetség”. De már késő, TGM addigra menthetetlenül le volt tehetségesezve. (...) A kérdés persze az, hogy ugyan miért van szükség egyáltalán TGM egészének bármilyen stílusú, minőségű méricskélésére egy olyan országban, amelyben mindenki, de még aki egy árva sort sem olvasott tőle, az is tudja, hogy kiről van szó. TGM ugyanis Magyarországon egész egyszerűen VALAKI, és kész. Ettől kezdve a továbbiakban lehet szeretni, nem szeretni, egyetérteni, nem érteni egyet, de nekilátni colstokkal mérni, hogy akkor most pontosan hány centi ez a valakisága (vagy -sége? Majd Schmitt Pál eldönti, ha fölnézett a napi evangyéliom-olvasásából), és mibe is fér papírilag leigazoltan bele, az akkora baromság, amelynek méréséhez már nincs is eszköz. Vannak maguktól értetődő dolgok, amelyek nem szorulnak igazolásra. Boros János azzal indokolta a méricskélés szükségességét, hogy „Nem állhat senki a törvény fölött és a szabályok fölött és az akadémia szabályai fölött sem”. Ezen a ponton a filozófiai kutatóintézet vezetője még arra is képes volt, hogy a tapasztalati tudását („TGM több nyelven ír és beszél”) hátrább sorolja az intézeti rendszabályozás iránti tiszteleténél: „Vannak azonban olyan formai kérdések és problémák, amelyek mellett egy a Magyar Tudományos Akadémia intézetének vezetője (...) nem mehet el szó nélkül. Az egyik az, és ezt le is írja az újság, hogy Tamás Gáspár Miklósnak nincs nyelvvizsgája, sőt Tamás Gáspár Miklós valójában mind a mai napig nem mutatta be az egyetemi diplomáját”– mondta. Értsd: nem az az érdekes, amit mindenki – ő is – tud és ismer TGM nyelvtudásáról és iskolázottságáról, hanem az, hogy vannak bizonyos formai követelmények. Oké, ismerjük el: TGM nem az igazodás nagymestere, sőt. Ám az egyensúly kedvéért állítsuk fel ugyanezeket a formai követelményeket a magyar társadalom elé is, és nézzük, hogy vele kapcsolatban eleget tett-e a legalapvetőbbeknek. Mérlegeljünk. Magyarországon mindenkinek alapvető joga, hogy a munkájáért megfelelő ellenértéket kapjon, illetve amennyiben ezt nem kapta meg, akkor kárpótlásban részesüljön. Tamás Gáspár Miklós az előző rendszerben tíz éven át nem jutott olyan, intézményesen igazolható munkához, amely a Nyugdíjfolyósító Intézetnél beszámítható lenne a munkában töltött évei közé. Ezért hiába, hogy a rendszerváltás után már volt folyamatos munkaviszonya, a nyugdíjazáshoz szükséges évek számával ma nem rendelkezik. Tehát: olyan előnyugdíjasnak fogják tekinteni, aki valójában – pro forma – még nem jogosult az öregségi nyugdíjra, ezért annak csak a töredékét kaphatja meg. Boros Jánosnak ezt nem filozófusként, hanem igazgatóként, döntéshozóként kéne tudnia, ám ő vagy valóban nem tudja, vagy csak úgy tesz, mintha nem tudná. S e nemtudás birtokában meri kijelenteni: „Tamás Gáspár Miklósnak körülbelül ugyanannyi havi jövedelme lesz, mint eddig”. (...) A dolgok rendje – formája – úgy kívánta volna, hogy a rendszerváltó állam a rendszerváltás és az egyéb kárpótlások idején azért is adjon kárpótlást, ha emberek, TGM-hez hasonlóan, világnézeti-politikai okok miatt hátrányt szenvedtek a munkaviszonyaik terén. Mivel azonban a szóban forgó emberek társadalmi értéke, világnézeti hatása centivel nem mérhető, s nem szokásos, hanem sajátos „piaci termék”-ről van szó, az állam ennek formailag nem tudott eleget tenni. Tartalmilag azonban igen: a (centivel ugyancsak nem mérhető) szabadság egészének érvényesítését tekintette kárpótlásnak. És ezt az érintettek is elfogadták. A tényleges kárpótlások formai követelményeinek teljesítése ezután az egyes intézményekre van bízva: ott szokás finomhangolással hozzáilleszteni az egyéni értékeket az intézményi lehetőségekhez. Megismétlem: a lehetőségekhez, és nem a szabályok büntető oldalához. Ott szokás belátni, hogy ha valaki tíz évet feláldozott a járulékozható munkaviszonyából – gyakorlatilag a társadalomért és a demokrácia szabadságáért –, akkor a demokrácia szabadságának beálltával azt a tíz évet illik visszaadni neki. Ismerek olyan helyeket, ahol a nehézségek ellenére is megtették ezt, és az illetőt addig megtartották a munkaviszonyában, amíg el nem érte a bűvös 40 évet. (Ez ma a jogosultság megállapításához figyelembe vehető szolgálati idő.) Így lett viszonylag teljes a kárpótlás mint forma. De ha ez követhetetlen megoldás – mert esetleg valóban mások, produktívabb fiatalok elől vesz el helyet –, akkor a gondot nem közvetlenül az intézményekben, hanem máshogy kell megoldani, de meg kell oldani. Azt pedig mindenképp el kell kerülni, hogy TGM-et bárki a nagy nyilvánosság előtt vállon veregesse. A helyzet kompenzálása híján lehet bár rendkívül szabályos az eljárás, mégis féloldalassá, vagyis formátlanná, méltánytalanná lesz. S hozzáteszem: egyúttal perverzebbé is. (...) „Gondoljon bele, hogy ez hova vezet” – kérdezett vissza Boros a riporternek, TGM „deviáns”, lepapírozatlan mivoltára utalva. Nem az a kérdés, hogy ez hová vezet. Az a kérdés: hová vezet, ha egy kormány értelmiségiek egzisztenciájával kezd játszadozni. Oda vezet, hogy például a filozófiai intézet vagy a kulturális tárca kurzuslovagjai saját kezűleg, maguk hívják elő a társadalomban mindig ott lévő, gondolkodás- és értelmiség ellenes szemléletmódot. Oda vezet, hogy a kormány társadalmi-politikai bázisa a nagyon járatlan, nagyon műveletlen és nagyon rosszindulatú állampolgárok buta gyülekezete lesz. Dehogyis jövő idő, hiszen már most az. Nem „vezet” semmi, rég megérkeztünk. galamus.hu Új Magyar Szó (Bukarest) 2016. március 12.Aranytoll-díj Simonffy KatalinnakAranytoll-díjat vehetett át Simonffy Katalin kolozsvári televíziós szerkesztő, rendező, médiaoktató csütörtökön este Budapesten, a Magyar Sajtó Napja alkalmából szervezett ünnepségen a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) székházában. Az idén 120 éves médiaszakmai szervezet hagyományainak megfelelően a rendezvényen több szakmai díjat adtak át, a MÚOSZ életműdíját Bolgár György, Fejes István, Féner Tamás, Kertész Zsuzsa és Tóth Dénes is megkapta. Az eseményen Colleen Bell budapesti amerikai nagykövet beszédében kiemelte: nagy felelősségük van az újságíróknak, ellensúlyt képeznek a tudatlansággal, gyűlölettel és félelemmel szemben. Ahol hiányzik az egyensúly, ahol a történetnek csak az egyik oldalát mondják el, ott a szabad sajtó megragadja a lehetőséget, hogy elmondja a másikat – hangsúlyozta. Szabadság (Kolozsvár) lapozás: 1-11
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
